- Üdvözlünk Miskolcon Doug! Hogy érzed magad, mik az első benyomásaid?

- Én is üdvözlök mindenkit, vasárnap délelőtt érkeztem, úgyhogy még szenvedek egy kicsit az átállással, de ettől függetlenül minden remek eddig, örülök, hogy végre megkezdhettük a munkát.

- Beszéljünk először a múltadról, hogy szurkolóink is jobban megismerjenek. Mesélj először a játékos pályafutásodról!

- Elég régen volt, de nagyszerű emlékek! Egészen kis koromban kezdtem játszani, és a pályafutásom java részét védő poszton játszottam le. Több egyetemi bajnokságban is megfordultam a 70-es évek végén, 80-as évek elején, majd egy fél-profi liga több csapatában is játszottam, így New Hempshireben, Vermontban és Massachusettsben. Ez a bajnokság nagyon hasonlított a mostani ECHL-re.

- És mikor álltál edzőnek? Mindig is edző szerettél volna lenni?

- Édesapám is edző volt, így már gyerekként is láttam, hogy miből áll ez a szakma. Mielőtt edzőnek állt volna, kapusként játszott a Bostoni Egyetemen, majd bekerült az összamerikai válogatottba is. Ennek is köszönhetően, az amerikai születésű játékosok közül ő volt az egyik első, aki szerződést kapott az NHL-ben az 50-es évek elején. A fizetése 100 dollár volt. Pályafutása után 30 évig dolgozott edzőként középiskolákban. Én a mesterképzésem második évében kezdtem edzősködni a montreáli McGill Egyetemen. Amellett, hogy játszottam, elláttam a segédezői teendőket is. Az egyetem után az ingatlan piacon kezdtem dolgozni, de mellette játékosmegfigyelőként is tevékenykedtem. A 80-as évek elején tértem vissza az edzői szakmához Svájcban.

- Mi volt az oka, hogy átjöttél Európába?

- Az akkori világgazdasági válság érzékenyen érintette az ingatlanpiacot, a cég ahol dolgoztam, csődbe ment. Az ingatlanosok többsége - így köztük én is - elveszítette a munkáját. Mindössze két héttel később kaptam egy telefont Ken Tylertől, aki akkoriban Európában dolgozott, és akinek a segédedzője voltam a McGill Egyetemen. Őt éppen akkor nevezték ki az osztrák nemzeti csapat élére, és felkért, hogy vegyem át az ő megüresedett helyét Lausanneban. Mivel nem volt veszítenivalóm, belevágtam, és 6 csodálatos évet töltöttem ott el.

- Ezt követően maradtál Európában, és számos csapatnál voltál edző.

- A következő állomásom Frankfurtban volt, ahol a DEL-ben szereplő Frankfurt Lionsnál kaptam lehetőséget másodedzőként, majd Münchenben dolgoztam Shawn Simpson mellett. Ez volt az egyik legsikeresebb időszakom, hiszen az első évben csak a döntőben tudtak megállítani bennünket, a második évünkben viszont már ott sem, és a miénk lett a DEL bajnoki címe. A bajnoki címet követően több ajánlat közül is választhattam, és végül visszatértem Frankfurtba, ahol szezon közben neveztek ki vezetőedzőnek. Utána több csapatnál is dolgoztam vezetőedzőként, köztük számos EBEL klubnál is, mint például az Innsbruck, a Jesenice és a Medvescak Zagreb. Nagyszerű helyeken edzősködhettem, kiváló játékosaim és kollégáim voltak, rengeteget tanultam ebben az időszakban.

- Mit gondolsz, mi a legfőbb különbség az észak-amerikai és az európai hoki között?

- Igazság szerint egyre hasonlóbb. Európában is rendkívüli módon felgyorsult a játék, amit nem csak a korcsolyázásra kell érteni, hanem fejben is egyre gyorsabb mindenki. A legfőbb különbségek még mindig a pályák méretéből fakadnak. Észak-Amerikában kisebbek a pályák, kevesebb a hely, így több az ütközés, de technikailag és taktikailag nagyon hasonló a két kontinensen a játék.

- Zágrábban dolgoztál sportvezetőként is, de hamar visszatértél a kispad mögé. Mi volt ennek az oka?

- Igen, általános igazgatóként és sportmenedzserként dolgoztam a jégkorongcsapatnál. Szerettem ezt a munkát is, de egy gyengébb szezonban megkértek, hogy térjek vissza a kispadra. Ez nem volt ellenemre, mert mint mondtam, szerettem a háttérben dolgozni, de a kispadon érzem otthon magam igazán.

- Több mint 20 év európai munka után mégis visszatértél az Egyesült Államokba.

- A hazatérésem oka elég prózai. Megismertem egy csodálatos nőt, aki miatt úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. Emellett egy remek lehetőséget is kaptam, és az ECHL-ben szereplő Wheeling Nailersnél lettem másodedző, ami a Pittsburgh Penguins farmcsapata. Két remek évet töltöttem el itt.

- Nem túl gyakori, hogy egy olyan edző költözik Magyarországra, aki az aktuális Stanley Kupa győztes szervezettől érkezik. Van esetleg valaki a mostani bajnokok között, akivel együtt dolgoztál?

- Az előző szezonban már nem dolgoztam náluk, de több játékost is ismerek azok közül, akik most bajnokok lettek. Közülük kiemelkedik a német Tom Kühnhackl, akivel közel egy teljes szezont dolgoztam együtt. Remek srác, aki beismerte, hogy ahhoz nem elég jó, hogy a legjobb pontszerző sorokba odaférjen, ezért mindent megtett azért, hogy a többi képességét fejlessze. Gólszerző csatárból, igazi védekezés specialistává képezte magát, aki alig több mint két év alatt ECHL játékosból, a Stanley Kupa győztes Pittsburgh Penguins egyik legfontosabb emberhátrányos játékosa lett. Ezért fiatal kora ellenére igazi példakép lehet azok számára, akik meg akarják találni a saját helyüket a legerősebb bajnokságokban is. Emellett meg kell említeni a Penguins egész szervezetét, ahol minden farmcsapatnál ugyanabban a szisztémámban dolgoznak, közel azonos taktika és felkészülés alapján, ezért a csapatok közötti átmenet zökkenőmentes a játékosok és az edzők számára is. Így vehette át év közben a farmcsapat edzője Sullivan az NHL csapat irányítását, ahová több játékost is magával vitt. A rendszert nem kellett tanítania senkinek, a szezon végén pedig magasba emelhették a Stanley Kupát. Úgy gondolom a legtöbb klubnak hasonló módon kellene működnie, hogy egészen az utánpótlástól már egy szisztéma szerint készüljenek a játékosok.

- Tehát akkor számítasz a fiatal játékosokra is? Meglesz a lehetőségük a bizonyításra?

- Mindenképpen. A játékosok fejlesztése az egyik legfontosabb feladata minden edzőnek bármilyen szinten is dolgozik valaki. Ahogyan erősödnek a játékosok, úgy kell egyre nagyobb fizikai és mentális terhelésnek kitenni őket, hogy egyre kiélezettebb szituációkban is számíthassunk rájuk mi is, és később a nemzeti válogatott is. A lehetőség mindenki számára nyitott, de ehhez megfelelően kell teljesíteni. Igyekezni fogok megfelelő iránymutatást adni számukra.

- Így el is érkeztünk európai visszatérésedhez. Mi vezetett odáig, hogy mára te lettél a DVTK Jegesmedvék vezetőedzője?

- A tavalyi évet kihagytam, pihentem és az egyik barátom vállalkozásában segítettem alkalmanként. Hiányzott a kispad, az öltöző, a játék, és amikor jött ez a lehetőség, hamar sikerült megegyeznünk. Rendkívül boldog és hálás vagyok, hogy itt lehetek.

- Mit tudsz Magyarországról és a magyar jégkorongról?

- Az EBEL-ben töltött időszakom alatt számos alkalommal játszottunk a Fehérvár ellen, így az első tapasztalataim onnan származnak. Magyarországon dinamikusan fejlődik a jégkorong, bizonyítja ezt az A-csoportos világbajnoki szereplés is. Ezen felül március végén a helyszínen néztem meg a Magyar Kupa döntőjének mérkőzéseit is. Néhány évvel korábban láttam MOL Liga meccseket, és szembetűnő volt a változás azokhoz képest. Mind a játék színvonalában, mind a sebességben, mind pedig körítésben hatalmasat lépett előre a bajnokság, így igazi kihívás lesz számomra is itt dolgozni. Ráadásul a kétszeres bajnokcsapat kispadját átvenni soha nem egyszerű feladat, mindenki győzelmet vár el tőlünk, aminek igyekszünk majd megfelelni.

- Milyen volt az első benyomásod a csapatról, illetve milyen típusú játékot várhatunk a következő szezonban?

- Mély benyomást tettek rám a srácok. Csak egy nagyon rövid játékos átmozgató edzést tartottunk, mégis teljes erőbedobással szállt be mindenki. Látszott rajtuk, hogy már igazán ki voltak éhezve a munkára. Bízom benne, hogy a lelkesedésük megmarad, hiszen egy nagyon kemény felkészülés vette ma kezdetét, már augusztusban is rendkívül nehéz meccsek várnak majd ránk. Én mindig is a védekező típusú játék híve voltam, de a Penguins szervezeténél eltöltött időszak után ez változott.  Ahol a világ legjobb támadói szerepelnek, nem csoda, hogy az a hitvallás, hogy a „legjobb védekezés a támadás”. Ezért az ott eltöltött időszak alatt az én gondolkodásom is változott a játékról. Egy olyan csapatot szeretnék a jégen látni, amely sokat és gyorsan korcsolyázik, amely éhes a korongra, és amely a lehető legagresszívebben játszik. Okosan és ésszel kell majd járatnunk a korongot, kerülnünk kell a felesleges kiállításokat. Sok fiatal játékosunk van, ezért bízom benne, hogy hamar elsajátítják majd azt a filozófiát, amit képviselek. Arra fogunk törekedni, hogy a lehető legkevesebb időt töltsük el a saját harmadunkban és minél többet a támadóharmadban. Ehhez az kell, hogy mindenkinél többet korcsolyázzunk és ütközzünk. A „soha nem adjuk fel” mentalitást szeretném átültetni a csapatba.

- Egy korábbi beszélgetés során említetted, hogy a video elemzésekre nagy hangsúlyt fogsz fektetni.

- A video elemzés egy remek eszköz. Én is rengeteget tanulok ezekből, figyelem az edző kollégák munkáját, keresem azokat az apróságokat, amelyeket a saját csapatomnál is hasznosítani tudok. A játékosok számára is egyszerűbb sok esetben vizuális eszközökkel szemléltetni az elképzeléseket, szembesíteni őket az esetleges hibáikkal. A felkészülés során, szinte minden nap fogunk videózni a legegyszerűbb játékhelyzetektől a legbonyolultabbakig igyekszünk majd mindent bemutatni, hogy minél kevesebb váratlan helyzetbe kerüljünk a bajnokság során.

- Mit üzennél a szurkolóknak?

- A szurkolóink már tavasszal nagy hatást gyakoroltak rám, amikor a kupadöntőre nagy számban és rendkívül hangosan kísérték el a csapatot Budapestre. Remélem, számíthatunk rájuk ebben az idényben is, mert nagy szükségünk van rájuk, óriási érték, hogy ilyen nagyszámú és lojális táborral rendelkezünk. Olyan teljesítményt akarunk nyújtani, amivel kellő módon tudjuk őket kiszolgálni és azt is megígérem, hogy büszkék lesznek a fiatal játékosaink fejlődésére is!

Szólj hozzá a DVK hivatalos facebook oldalán!