- A DVTK-ban kezdted, és most újra Diósgyőrben dolgozol, immáron edzőként. Hogyan mesélnéd el az elmúlt 25 évedet azoknak, akik nem ismernek?

- Igen, valóban Diósgyőrben kezdődött a pályafutásom 1990-ben, és itt nevelkedtem egészen 1998-99-ig. Ezután kerültem a Borsod Volán felnőtt csapatához, majd akkor kerültem vissza Diósgyőrbe, amikor veszélybe került a DVTK és a Volán nyújtott segítő kezet. Másfél-két évet töltöttem el ekkor a Vasgyár mellett, majd az NB II-es Bőcshöz kerültem. Ekkortájt vette kezdetét futsal karrierem, Miskolcon a Berek-Roládban játszottam, majd a frissen alakuló Berettyóújfalu csapatát erősítettem, ahol lépcsőről-lépcsőre haladtunk előre, és emelkedtünk egyre magasabb szintre. Sikerült magyar bajnoki címet szereznem, Magyar Kupát és Szuperkupát nyernem, a Bajnokok Ligájában szerepelhettem. Hatvannyolc alkalommal húzhattam magamra a magyar futsal-válogatott címeres mezét. De szerepeltem még a romániai Marosvásárhelyen, ahol szintén sikerült bajnokságot és kupát nyernem.

- Hogyan kerültél a kapuból az oldalvonal mellé?

- A futball sajnos olyan játék, amit nem játszhatunk örökké. Ahogy idősödik az ember, belátja, hogy a labdarúgó karrier véges. Én is próbáltam új kihívásokat keresni, de a futballtól semmiképp sem akartam elszakadni, így mind a futsalban, mind pedig a nagypályán elkezdtem edzősködéssel foglalkozni. Már a labdarúgó karrierem során is folyamatosan gyűjtöttem a tapasztalatokat, eleinte futsaledzőként dolgoztam, majd miután véget ért labdarúgó karrierem, elkezdtem a nagypályás edzősködéssel foglalkozni. Futsalban folyamatosan tanultam, hiszen mindenkitől lehetett ellesni ezt-azt. Legfőképp a válogatottban, ahol a kapustársam Balázs Zoltán volt, aki a világ egyik legjobb futsalkapusa. Tőle rengeteget tudtam tanulni szakmailag és emberileg egyaránt. Nagyon sok olyan elemet tud az ember megtanulni a futsalban, amit aztán a nagypályás munka során is be lehet építeni a játékba.

- Nagypályás kapusként kezdődött a karriered, majd jött a futsal, ahol a kapu és a labda is kisebb. Hogy sikerült ezeket a különbségeket áthidalnod?

- Egyáltalán nem volt egyszerű feladat. Igazából évekbe tellett, amíg igazán kiforrottam és megtanultam azt a játékot. Egy nagyon jó, pörgős játék a futsal, sokkal több benne a labdaérintés, sokkal több a kontakt. Nekem ez nagyon megtetszett, hiszen talán pontosan annak köszönhetően, hogy többet vagy játékban, sokkal élvezetesebb is egy kapus számára ez által a játék. Kapusként is érzékelhető, hogy a játék dinamikája teljesen más.

- Hogyan kerültél vissza?

- A nyáron keresett meg Benczés Miklós - akivel korábban dolgoztam együtt és játékosa is voltam -, hogy Lippai József távozásával Szalma Pál került az első csapathoz, így keletkezett egy űr az utánpótlásban. Ennek az űrnek a betöltésére szeretné, ha kapusedzőként visszatérnék Diósgyőrbe. Nagyon jól érzem magam itt, és mostanra úgy vélem, teljes értékű taggá sikerült válnom. Benczés Miklós, Sütő Szilárd és a Szalma Pál is nagyon sokat segített a beilleszkedésben. Eleinte kissé szokatlan volt, de egy-két hét után sikerült belerázódnom és felvettem a munkatempót.

- Milyen egy kapusedző élete Diósgyőrben?

- Dolgozik külön kapusedzői stáb a DVTK-nál. Az utánpótlásban ennek Szalma Pali a vezetője, amelynek Kiss Józsi, Szőke Barna - akinek a kezei alatt én egyébként elkezdtem kapusként a karrieremet - és jómagam vagyok a tagja. Mi folyamatosan egyeztetünk a látottakról, a tapasztalatainkról. Ennek függvényében igyekszünk kidolgozni egy stratégiát, amivel a kapusainkat fejleszthetjük. Én a kisebb szekciónál segítem Barna bácsi munkáját. A jövő héten fogunk összeülni Sütő Szilárd vezetésével, hogy összerakjunk a kapusaink számára januártól egy új tervet, amely fizikálisan és egyéb téren is kifejezetten a kapusok felkészítéséről fog szólni.

- Neked van valamilyen speciális feladatod, amivel igyekszel segíteni a kapusaidat?

- Új dolgok nincsenek. A labda gömbölyű, a fű zöld, és az a feladatod, hogy lehozd a meccseket kapott gól nélkül. Próbálom hasznosítani azokat a dolgokat az edzéseink során, amelyeket én is folyamatosan megtanultam, és ellestem az évek során. Igyekszem átadni azokat az apró, nüansznyi dolgokat, amelyekből tanulhatnak a kapuspalántáink.

- Milyen a kapus-utánpótlása a DVTK-nak?

- A létszám lehetne magasabb, de fontos, hogy minőségi kapusaink vannak, akiknek a képessége mindenképpen megvan ahhoz, hogy szép karriert fussanak be. Mindenkiben benne van a potenciál, ugyanakkor mindenkiből hiányzik egy pici plusz. A mi feladatunk az, hogy ezt a pluszt kihozzuk belőlük. Egyénre szabottan és tudatos munkával azon dolgozunk, hogy ez sikerüljön. Látják ők is a jövőképet, próbálják csinálni azt, amit eltervezünk és próbálunk végrehajtatni velük.

- Ki lehet a jövő első számú hálóőre Diósgyőrben?

- Nem szeretnék senkit sem kiemelni, hiszen több ügyes srác is van. Bukrán Eriktől kezdve, Konyecsik Ferencen át Bánhegyi Donátig mindegyikőjükben benne van a potenciál. Kérdés az, melyikből jön ki az a plusz, ami nem feltétlenül a képességeiken múlik elsősorban. Sok múlik a szerencsefaktoron is, gondolok itt a sérülésekre egy-két kitűnően sikerült mérkőzésen. Ahhoz, hogy valaki a DVTK első számú kapusa legyen, fejben is rendben kell lenni és itt azok a pluszok kellenek, amelyeket nem feltétlen a pályán tudnak majd megszerezni.